Andó Éva

irodalmár, nyelvész, oktató

Az ELTE BTK magyar irodalom és nyelvészet, valamint általános és alkalmazott nyelvészet szakán diplomáztam. Az egyetem után tanársegédként néhány évet a Fonetikai Tanszéken kutattam, publikáltam, tanítottam. Nyelvtudományi doktori dolgozatomban már tágabb keretben vizsgálódtam: a történetmesélés kommunikatív jellemzőiről szólt a disszertációm. Sok-sok órányi beszélt nyelvi szöveg feldolgozása után már egyértelműen láttam: a nyelv nem csak eszköz, annál jóval több. Általa épülnek fel kapcsolataink, hétköznapi történeteinken keresztül mutatjuk meg magunkat a világnak.

Főiskolai, egyetemi oktatóként sokféle kommunikációs tárgyat tanítottam (például: Közéleti kommunikáció, Prezentációs technikák, Retorika, Stilisztika, Interkulturális kommunikáció). Fontos feladatomnak tekintettem a tehetséggondozást: a Tudományos Diákköri Tanács elnökeként kiemelten foglalkoztam a hallgatók előadói készségének fejlesztésével, és megpróbáltam abban segíteni őket, hogy az erősségeiknek megfelelő területeken érjenek el sikereket. A tanítás mellett könyveket fordítok, szerkesztek.

Tanárként arra törekszem, hogy bizonyítsam: a kommunikáció nyelvi és nem nyelvi kifejezőeszközeinek tudatos használatán „áll vagy bukik minden”. És ebből a szempontból mindegy, hogy egy baráti társalgásról, egy reklámfilmről vagy egy kampánybeszédről van szó. Hiába vannak szenzációs gondolataink, ha nem tudjuk – vagy nem úgy tudjuk – megfogalmazni őket. Vagyis megtalálni azt az átadható formát, amely a lehető legtökéletesebben, leghitelesebben tükrözi az elmékben zajló folyamatokat, szándékainkat, érzelmeinket. Gyakran használom óráimon a „közlés” kifejezést is, amely – bár egyoldalúságot tükröz – de fellelhető benne a közösségre utaló „köz” szóelem. A kommunikáció társas létezésünk alapja.

Ando_Eva_1511_tanar_075_aranyban